Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

A szerencsejáték-függőség a viselkedéses addikciók egyike. Több formája lehetséges a játék típusától függően. A legismertebbek a nyerőgépen játszható játékok, a kaszinók szerencsejátékai, a kártyajátékok, de ide sorolhatóak a különböző szerencsejátékok és sportfogadások is. Ami közös bennük, hogy az illető személy rosszul méri fel saját esélyeit és a veszteség kockázatát – így ha nyer, nem képes abbahagyni, amint pedig veszít, minden igyekezetét arra fordítja, hogy visszanyerje az elvesztett összeget. Magyarország lakosságának majdnem 2%-a élete során belecsúszott már patológiás szerencsejáték-használatba.
Mivel a viselkedéses addikciók olyan cselekvésekhez kötődnek, melyek időnkénti végrehajtása nem jelent gondot, de tartós és gyakori ismétlésük eluralkodhat a személy élete fölött, érdemes megnézni, milyen szakaszokon keresztül alakul ki a probléma. Az első időszakot a nagyobb nyeremények jellemzik, ekkor az illető megáll, ha „nagyot kaszál”, még képes kiszállni. Erősnek, hatalmasnak és legyőzhetetlennek éli meg magát. Ezt követően eluralkodik a folyamatos nyerés iránti vágy, azonban a fokozott játéktevékenységgel nő a veszteségek száma. A személy ebben a szakaszban kényszeresen igyekszik visszaszerezni az elvesztett összeget, azonban – mivel ez a törekvés sikertelen – elkezd kölcsönkérni, hazudozni, igyekszik a külső környezete felé titkolni vagy bagatellizálni a játékba való bevonódás mértékét. A harmadik szakasz a kétségbeesés időszaka, itt már nem lehet tovább titkolni, teljes anyagi csődbe kerül a személy, s nagy eséllyel előfordulnak illegális cselekedetek (lopás, csalás, hamisítás). Végül eljön a reménytelenség szakasza, amikor az illető feladja a reményt, hogy visszanyerheti az elvesztett összegeket, ekkor már maga a játék az, ami megszokássá, életet szabályozó rituálévá válik.
A probléma kialakulását számos elmélet magyarázza. Általában a hamis kontrollérzethez köthető, mivel a játék során a cselekvő úgy érzi, ura az eseményeknek. Egészen mágikus magyarázatot találnak arra, hogy egy-egy játék miért volt veszteséges vagy nyereséges. Leggyakrabban olyan személyek esnek áldozatul, akik az élet más területein inkompetensnek, kudarcosnak és sikertelennek élik meg magukat.
A mentális zavarokat felsoroló diagnosztikai kézikönyv legfontosabb kritériumokként a következőket jelöli meg:
-    szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás, s a kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tételek megjátszása
-    ismételt sikertelen erőfeszítések a játék feletti kontroll megtartása, a játék csökkentése, vagy abbahagyása érdekében
-    nyugtalanság és irritábilitás, ha nem játszhat
-    a szerencsejáték folytatása a problémáitól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módja
-    miután a szerencsejátékon pénzt veszít, gyakran másnap visszatér, hogy veszteségét kiegyenlítse
-    hazudik a családtagjainak, a terapeutának és másoknak, hogy eltitkolja a játékszenvedélybe való bevonódás mértékét, s illegális cselekményeket (hamisítás, csalás, lopás, sikkasztás) követ el, hogy finanszírozza szerencsejátékát
-    a játékszenvedély miatt veszélyeztet, vagy elveszít fontos kapcsolatot, állást, továbbtanulási vagy karrierlehetőséget
-    másokra támaszkodva gondoskodik pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen.
A kóros játékszenvedély gyakran jár együtt túlzott alkohol- és drogfogyasztással, hangulatzavarokkal, depressziós tünetekkel. Figyelemzavar és hiperaktivitás a szerencsejáték-függőségben szenvedőknél szintén nagy eséllyel kapcsolódik a problémához. A családi és anyagi nehézségek miatt a játékosok nagyjából 20%-a menekül öngyilkosságba.
A gyógyulás esélye kicsi, szakember segítsége nélkül pedig nagyon nehéz. A terápia általában arra épül, hogy a betegnek legyen ereje elkerülni a játékra hívó helyzeteket, elviselni az időnkénti visszaesés kudarcát, tanulni belőle, s más tevékenységekben találjon örömöt, mellyel helyettesítheti a játék izgalmát.