Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

A szerencsejáték-függőség a viselkedéses addikciók egyike. Több formája lehetséges a játék típusától függően. A legismertebbek a nyerőgépen játszható játékok, a kaszinók szerencsejátékai, a kártyajátékok, de ide sorolhatóak a különböző szerencsejátékok és sportfogadások is. Ami közös bennük, hogy az illető személy rosszul méri fel saját esélyeit és a veszteség kockázatát – így ha nyer, nem képes abbahagyni, amint pedig veszít, minden igyekezetét arra fordítja, hogy visszanyerje az elvesztett összeget. Magyarország lakosságának majdnem 2%-a élete során belecsúszott már patológiás szerencsejáték-használatba.
Mivel a viselkedéses addikciók olyan cselekvésekhez kötődnek, melyek időnkénti végrehajtása nem jelent gondot, de tartós és gyakori ismétlésük eluralkodhat a személy élete fölött, érdemes megnézni, milyen szakaszokon keresztül alakul ki a probléma. Az első időszakot a nagyobb nyeremények jellemzik, ekkor az illető megáll, ha „nagyot kaszál”, még képes kiszállni. Erősnek, hatalmasnak és legyőzhetetlennek éli meg magát. Ezt követően eluralkodik a folyamatos nyerés iránti vágy, azonban a fokozott játéktevékenységgel nő a veszteségek száma. A személy ebben a szakaszban kényszeresen igyekszik visszaszerezni az elvesztett összeget, azonban – mivel ez a törekvés sikertelen – elkezd kölcsönkérni, hazudozni, igyekszik a külső környezete felé titkolni vagy bagatellizálni a játékba való bevonódás mértékét. A harmadik szakasz a kétségbeesés időszaka, itt már nem lehet tovább titkolni, teljes anyagi csődbe kerül a személy, s nagy eséllyel előfordulnak illegális cselekedetek (lopás, csalás, hamisítás). Végül eljön a reménytelenség szakasza, amikor az illető feladja a reményt, hogy visszanyerheti az elvesztett összegeket, ekkor már maga a játék az, ami megszokássá, életet szabályozó rituálévá válik.
A probléma kialakulását számos elmélet magyarázza. Általában a hamis kontrollérzethez köthető, mivel a játék során a cselekvő úgy érzi, ura az eseményeknek. Egészen mágikus magyarázatot találnak arra, hogy egy-egy játék miért volt veszteséges vagy nyereséges. Leggyakrabban olyan személyek esnek áldozatul, akik az élet más területein inkompetensnek, kudarcosnak és sikertelennek élik meg magukat.
A mentális zavarokat felsoroló diagnosztikai kézikönyv legfontosabb kritériumokként a következőket jelöli meg:
-    szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás, s a kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tételek megjátszása
-    ismételt sikertelen erőfeszítések a játék feletti kontroll megtartása, a játék csökkentése, vagy abbahagyása érdekében
-    nyugtalanság és irritábilitás, ha nem játszhat
-    a szerencsejáték folytatása a problémáitól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módja
-    miután a szerencsejátékon pénzt veszít, gyakran másnap visszatér, hogy veszteségét kiegyenlítse
-    hazudik a családtagjainak, a terapeutának és másoknak, hogy eltitkolja a játékszenvedélybe való bevonódás mértékét, s illegális cselekményeket (hamisítás, csalás, lopás, sikkasztás) követ el, hogy finanszírozza szerencsejátékát
-    a játékszenvedély miatt veszélyeztet, vagy elveszít fontos kapcsolatot, állást, továbbtanulási vagy karrierlehetőséget
-    másokra támaszkodva gondoskodik pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen.
A kóros játékszenvedély gyakran jár együtt túlzott alkohol- és drogfogyasztással, hangulatzavarokkal, depressziós tünetekkel. Figyelemzavar és hiperaktivitás a szerencsejáték-függőségben szenvedőknél szintén nagy eséllyel kapcsolódik a problémához. A családi és anyagi nehézségek miatt a játékosok nagyjából 20%-a menekül öngyilkosságba.
A gyógyulás esélye kicsi, szakember segítsége nélkül pedig nagyon nehéz. A terápia általában arra épül, hogy a betegnek legyen ereje elkerülni a játékra hívó helyzeteket, elviselni az időnkénti visszaesés kudarcát, tanulni belőle, s más tevékenységekben találjon örömöt, mellyel helyettesítheti a játék izgalmát.

Bizonyára sok szülő (és pedagógus) találkozott már azzal a problémával, hogy a felnövekvő gyerekek és fiatalok egyre több időt töltenek a számítógép (mobiltelefon, táblagép, játékkonzol) előtt, s a szabadidő eltöltése fölött kizárólagos uralmat élveznek ezek a tevékenységek.
Hivatalosan számítógépes játékfüggőség, mint szenvedélybetegség, nem létezik. Az eltúlzott számítógép-használat besorolása még vitakérdés az orvosok számára, mivel hasonlítható a szer eredetű zavarokhoz, de kapcsolatba hozható az impulzuskontroll-zavarokkal is. Az tény, hogy komoly problémák forrása lehet, ha valaki túlzottan bevonódik a virtuális játékokba. Az egyik népszerű játék előtt hetente átlagosan 22,72 órát töltöttek el egy vizsgálat során megkérdezett fiatalok, s a válaszadók 8%-a elérte a heti 40 órát is. Az időbeli ráfordítás mellett az érzelmi bevonódás mértéke is jelentős. A megkérdezettek 27%-a számára az elmúlt 7 nap legnagyobb élménye a játékhoz köthető, s 30 napos időtartamra nézve is 18% válaszolta, hogy inkább a számítógépes játék tapasztalt jelentős pozitív élményt, mintsem a való életben. Ezek döbbenetes arányok és jól szemléltetik a probléma komolyságát.
Nehéz meghúzni a határt, mely ponttól már biztosan nem csupán erős elköteleződésről, hanem patológiás függésről beszélünk. A felhasználók egy része azonban saját bevallása szerint komolyan szenved függőségtől és elvonási tünetektől. A már említett vizsgálatban a  válaszadók 15%-a értett egyet az állítással, hogy dühösek és idegesek lesznek, ha nem vehetnek részt a játékban, és 18%-uk válaszolta, hogy a játék használata egészségügyi, anyagi, és kapcsolatbeli problémákat okozott életükben. Az állításokkal való egyetértés mértéke egyenes arányban állt a hetente virtuális környezetben eltöltött órák számával. A megkérdezett játékosok 50%-a igennel válaszolt, mikor konkrétan nekik szegezték a kérdést, hogy függőnek tartják-e magukat.
A függőség veszélye mellett minden szülőnek nehéz eldönteni, mit és mikor enged meg a gyereknek. Az iskolai szünetekben leggyakoribb téma már az általános iskola alsó tagozatában is, hogy kinek milyen alkalmazások vannak letöltve az okostelefonjára. Az alsó tagozatos korosztály szülinapok közeledtével elsőként érintőképernyős telefonról álmodozik. Ha valakinek mégsincs ilyen a birtokában, könnyen a perfériára szorul, így a társas kapcsolatai is sérülhetnek. Hasonlóképp a közösségi oldalakon való regisztráció és aktív jelenlét is feltétele lesz lassan a szociális elfogadásnak. Ezeknek az oldalaknak pedig megvan az a veszélye, hogy negatív irányba befolyásolják a gyermekek személyiségfejlődését, mivel nehezen kontrollálható, hogy milyen hatásokkal találkoznak ezeken keresztül.
Egyelőre igazán hatásos megoldásra nehezen lehet javaslatot tenni. Legjobb, amikor az iskolák és a szülők közt kialakul egyfajta konszenzus. Hatásos lehet, ha az iskolák házirendjükben szabályozzák a telefonhasználatot, esetleg kifejezetten tiltják, hogy iskolaidőben elővegyék a gyerekek ezeket az eszközöket, s ebben a szülőknek is partnernek kell lenni. Sok oktatási intézmény fokozottan figyel rá, hogy informatika órákon demonstrálják az Internet hasznos oldalát, megtanítva a fiatalokat a megfelelő felhasználásra. Otthon pedig a szülő felelőssége alternatívákat kínálni a szabadidő hasznos eltöltésére és a számítógép- és telefonhasználat korlátozása. Sok családban nagyon jól működik, ha az okostelefonok használata nem jog, hanem kiváltság, így amíg eredményes a gyerek a tanulásban, képes más módon is eltölteni a szabadidejét, társas kapcsolatai megfelelőek, nem korlátozzák, de amint a tanulmányi eredménye romlik, vagy egyéb problémák merülnek fel, a telefon elkobzása és a számítógép-használat megvonása lesz a büntetés.


Talán nem túlzás azt állítani, hogy az alkohol a legveszélyesebb és legalattomosabb legális szer. Ezt támasztják alá azok a felmérések is, melyek rámutatnak a probléma súlyosságára. Az Egyesül Államokban a felnőtt lakosság 7-9 százalékánál állapítható meg alkoholbetegség, és a felnőttek 13-23 százaléka tartozik élete során hosszabb-rövidebb ideig ebbe a kategóriába. A hazai mutatók is lesújtóak: a lakosság 10 százaléka tartozik a problémás használók csoportjába, további 20 százalék pedig a nagyivók közé. Tehát a magyar lakosság 30 százalékánál az alkohol, mint probléma jelen van.

Az első ivás is egyre korábbi életkorban következik be. A 12-14 évesek legnagyobb része életében egyszer már megkóstolt alkoholtartalmú italt. Az első részegségen 14 és 18 éves kor közt a legtöbb fiatal átesik, a 18-25 évesek körében pedig számos fiatalnál kimutatható enyhe alkoholprobléma. A 22-35 éves fiatalok között is megnőtt a súlyos alkoholproblémával küzdők száma. Régebben tipikusan a férfiak körében volt gyakori a problémás alkoholhasználat, de manapság a nők kezdik „beérni” a férfiakat.

Az egyetemista (és sajnos egyre inkább a középiskolás) korosztályban figyelhető meg a rohamszerű ivásnak („binge drinking”) nevezett jelenség, ami rövid idő alatt történő nagy mennyiségű alkoholfogyasztást jelent. Ez az alkoholfogyasztási szokás még veszélyesebb a krónikus alkoholizmusnak annak a fajtájától, ahol az illető minden nap megissza a maga néhány felesét a kocsmában. A fiatalok a szervezetüket hirtelen terhelik meg, de az egyéni egészségügyi következmények mellett a társas következmények is ijesztőek. A legtöbb diákkal ilyen módon való lerészegedés után már történt súlyos autó- vagy egyéb baleset, s sokaknak létesült ittas állapotban kockázatos szexuális kapcsolata (általában védekezés nélkül). Az Egyesült Államokban évente több diák hal meg alkohollal kapcsolatos okok miatt az egyetemi évek során, mint ahányan PhD-fokozatot szereznek.

Az alkoholizmus „elterjedésének” a teljes társadalomra hatása van. A kezelési költségekből, kiesett munkaidőből és az idő előtti elhalálozásból bekövetkező anyagi veszteség évente jelentős méreteket ölt. Alkoholprobléma felelős az öngyilkosságok, emberölések, testi sértések, nemi erőszak és a hirtelen halálesetek nagy százalékáért is. Ittas vezetés következtében minden 23. percben életét veszti valaki. Arról nem is beszélve, hogy a kóros alkoholfogyasztás következtében mennyi család és hány emberi kapcsolat megy tönkre, továbbá, hogy az alkoholbeteg szülők gyermekei milyen hátrányokkal indulnak az életben.

Ezen kívül egyéni szinten a teljes szervezetet igénybe veszi a kóros alkoholfogyasztás. Elsősorban a máj esik áldozatul, először elzsírosodási folyamatok indulnak el, majd hosszabb idő elteltével kialakul a májzsugornak nevezett betegség, mely visszafordíthatatlan. Emellett az alkohol a szív működését is károsítja, így idővel növeli a szívinfarktus kockázatát. Károsodik az immunrendszer, növekszik a bakteriális betegségek iránti fogékonyság, nő a rákos megbetegedések kockázata. Táplálkozási problémák is felléphetnek, így alultápláltság, gyengeség és fáradékonyság lép fel. A vitaminok és fontos ásványi anyagok hiányának következtében pedig nő bizonyos mentális zavarok kialakulásának az esélye (Korszakov-szindróma). Sajnos egyre többször fordul elő, hogy súlyosan alkoholista nők károsítják magzatukat, így ezeknél a csecsemőknél nagyobb eséllyel alakul ki szellemi fogyatékosság, hiperaktivitás, szívrendellenesség, testi alulfejlettség és más szervi problémák.

Számos elmélet született arról, hogy miért válik valaki kóros alkoholfogyasztóvá (genetika, mentális zavarok, rossz családi minta, egyéni életvezetési problémák), de ha megkérdezünk egy alkoholbetegséggel küzdő embert, ő maga is számos „mentséget” tud mondani problémájának kialakulására és fennmaradására.

Az alkohol-függőség gyógyítása épp ezért nagyon nehéz feladat, egyéni motiváció és akarat nélkül talán lehetetlen is. Legfontosabb az lehet, hogy az egyén felismerje magát a problémát, és megszülessen a döntés arról, hogy változtatni szeretne rajta. Ha ez a döntés megszületett, akkor érdemes szakemberrel fölvenni a kapcsolatot, mert egyedül nehéz abbahagyni a problémás alkoholfogyasztást, és kitartani az absztinencia mellett. Fel kell rá készülni, hogy lehetnek (és valószínűleg lesznek is) visszaesések, de ez nem azt jelenti, hogy képtelen az egyén változni, hanem egy hosszú és nehéz küzdelem normális része, amiből okulni lehet. De ha ott az egyéni elhatározás és a kitartás a döntés mellett, egyáltalán nem lehetetlen kialakítani a teljes absztinenciát egy életen keresztül.


Papp Réka Borbála

Gyakran használjuk a köznyelvben, hogy valaki, vagy mi magunk „függők” vagyunk valamitől, például, csokoládétól, internettől, mobiltelefontól, esetleg egy másik személytől. Ezzel a szóval ilyenkor azt fejezzük, hogy nem tudjuk elképzelni az életet az adott dolog, illetve személy nélkül, a mindennapjaink része, ragaszkodunk hozzá.
A pszichológia a függőség (addikció) fogalmát szűkebb körben alkalmazza. Kóros szokást jelent, ami ártalmas a személyre vagy a környezetére. Más szóval szenvedélybetegség.
Két nagy csoportot szokás elkülöníteni. Az egyik a pszichoaktív szerek („drogok”) használatával kapcsolatos zavarok csoportja. Ide nem csak azok a klasszikus értelemben vett drogok tartoznak, melyek illegálisnak számítanak, hanem a koffein és nikotin, sőt, bizonyos gyógyszerek (nyugtatók, altatók, hangulatjavítók) nem megfelelő használata is. Ezek a szerek a központi idegrendszerre hatnak, gyakran súlyos kémiai függőséget okozva.
A másik csoportban kapnak helyet az úgynevezett viselkedéses addikciók. Ide különböző cselekvéseket lehet besorolni, melyek időnkénti végrehajtása nem jelent gondot, azonban akkor válnak problémássá, ha eluralkodnak a személy élete fölött, s ezek határozzák meg a mindennapjait. Példa lehet erre a kóros játékszenvedély, a pirománia, az evészavarok, a kémiai függőséget nem okozó szerek kóros használata (fájdalomcsillapítók, szteroidok, hashajtók). Jó példák még ezekre a szexuális addikciók – hiszen a legtöbb ember szívesen kísérletezik új dolgokkal, de ha egy dolog átveszi az irányítást a szexuális élet fölött, és kizárólag így valósul meg a kielégülés, mindenképp kezelést igényel a probléma.
Több olyan „függőség” ismert, melyeket a pszichiátriában még nem tekintenek külön diagnosztikai kategóriának, de elképzelhető, hogy idővel bekerülnek a diagnosztikai rendszerekbe, mivel a jelen társadalomban egyre nagyobb gondot jelentenek, és egyre több embernél észrevehető ezeknek a zavaroknak a kialakulása. Ilyen például a testedzésfüggőség (addiktív sportolás), az Internetfüggőség, a kényszeres vásárlás, kényszeres gyűjtögetés vagy a munkafüggőség.
Tulajdonképpen az emberi élet minden fontos elemével, biológiai szükségletével kapcsolatban kialakulhatnak ilyen zavarok, ezekre épülhetnek rá. Az, hogy mi mindentől válhatunk klinikai értelemben függővé, jelentősen függ a kultúrától, melyben élünk és a társadalmunk nyújtotta lehetőségektől. Nehéz meghúzni a határt, hogy mikor válik egy-egy viselkedés kórossá. Ha a személy gondolatainak jelentős részét uralja a viselkedés iránti vágy, rutinná válik, az egész napja arról szól, hogy mikor lehet ismét véghezvinni az adott viselkedést, már függőségről beszélhetünk. A másik határ, ami elkülöníti a normális használatot a kórostól, amikor az illető kapcsolatai változnak meg negatív irányba, vagy a munkájának színvonala romlik jelentősen.
A függőségről való leszoktatás speciális nehézsége az, hogy olyan viselkedés abbahagyásában kell támogatni, segíteni a személyt, mely számára örömérzéssel, jutalommal jár, melyre sóvárog, s ha abbahagyná, életében űr keletkezne, melyet nehéz betölteni. Érdemesebb ezért megelőzni a probléma kialakulását, időben figyelmeztetni a környezetünkben élő személyeket, ha valamilyen szokás kóros használatát vesszük észre.

Papp Réka Borbála