Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

“Az érintésnek rendkívül fontos szerepe van az emberi kapcsolatokban. Olyan kommunikáció, amely szavak nélkül is képes érzelmeket, nyugalmat, szeretetet közvetíteni. A babamasszázs az érintésművészet egyik alkalmazott formája.
Ha gyermeked zaklatott, panaszosan sír vagy nyögdécsel, ne akard rögtön megetetni, levetkőztetni vagy tisztába tenni, hiszen könnyen megeshet, hogy egészen más baja van. Simogasd meg, öleld magadhoz, és ha megnyugodott gyengéden fektesd le és masszírozd meg!”

 

 

 

Magyar Gyermekmasszázs Egyesület okleveles babamasszázs oktatóként tanítom a szülőket saját gyermekük masszírozására, mely nem gyógymasszázs, hanem nyugtató, szeretetteljes érintés. Alapja az indiai masszázs, de alkalmazza a svéd masszázs, a reflexológia elemeit is az érintéskutató intézet kidolgozott módszerével.
Hatásai:
-    kötödést segíti
-    anya-csecsemő kommunikációt fejleszti
-    ritmusérzék fejlődik
-    énkép, testkép kialakul
-    nyugalmat ad
-    légzés egyenletesebb
-    keringés egyenletesebb
-    immunrendszer fejlődik
-    fájdalomcsillapító hatása van
-    hormonokat, enzimeket aktivál, többek között a növekedést serkentő hormont, emésztést segítő enzimet, és az oxitocint, mely szerepet játszik a szoptatásban
-    idegrendszer érését, myelinképződését serkenti

Hegedűs Zoltánné


A kisgyermek egy éves kor körül kezdi felfedezni a tágabb világot, s megtalálni benne a helyét. Rájön arra, hogy egyedül is képes megtenni dolgokat. Ez a szülőknek nagy feladatot ad, ugyanis semmi veszélyérzete nincs, csak a kíváncsisága. Ebben a korban az a cél, hogy minél több mindent megtapasztaljon a szülő jelenlétében. A gyermeket nem az fejleszti, amit nem csinálhat, hanem az, amit  csinálhat. Jó az, ha minél kevesebbet hangzik el a „NEM”. Úgysem érti még, hogy miért nem. A szülő feladata, hogy visszatükrözze a gyermek cselekedeteit. A jókat megdicsérjük, örülünk neki, a rosszaságnak tűnő dolgoknál pedig arcunkról látja, hogy nem örülünk a cselekedetének. Ilyenkor rögzül benne a jó és rossz fogalma. A gyermek nem akar rossz lenni, csak néha rosszul sülnek el dolgok. Ha a szülő a jónak örül, dicséri, felfigyel rá, a gyermek igyekszik jónak lenni. Ha a figyelmet a rosszasággal éri el, akkor rossz dolgokat fog tenni.

2-3 éves kor körül egyre jobban rájön a gyermek, hogy egyedül sok mindenre képes. Önállóságát élvezi és követeli. Ilyenkor jön az, hogy „Én akarom!” „Én csinálom!”. Méri az én-erejét, feszegeti a határokat. Az én-tudat kinyilvánítása állítja a legtöbb problémát a szülők elé. Ekkor célszerű kerülni a konfliktushelyzeteket. Például ha nem akarok a gyermeknek fagylaltot venni, akkor ne sétáljunk el a fagylaltos előtt. Jó, ha a gyermeket hagyjuk dönteni. Adjunk neki 2 választási lehetőséget, természetesen olyat, amelyik mindkettő jó nekünk. Ha este nem akar lefeküdni a szemünk fénye, akkor kérdezzük meg: ”Az ágyban könyvből olvassak mesét, vagy énekeljek dalokat?”. A gyermek dönthet a sorsa felől, s közben eszébe sem jut, hogy nem is akart lefeküdni. Kisebb cselekkel néha a szülő tud ügyesebb lenni a gyermeknél. Ha a gyermek érzi, hogy joga van dönteni, akkor kevésbé válik dacossá.
Természetesen ez nem sikerül mindig. A kialakult dacreakciót pedig kezelni kell. A tekintélyelvű parancsolás nem a legjobb választás. Még ennél is rosszabb, ha ilyenkor megsajnáljuk a gyermeket és engedünk neki. Ha a daccal eléri a célját, akkor fog is sokáig dacolni. A legfontosabb viszont, hogy a szeretetünket ilyenkor is érezze. Tudnia kell, hogy nem azért nem engedünk bizonyos dolgokat, mert nem szeretjük őt, hanem mert nem helyes. Ebben a korban már többségében megértik azt is, hogy miért nem. Ha ennek nincs hatása, hagyjuk magára a gyermeket egy kis időre. Amikor a hiszti csendesedik, próbáljuk megbeszélni vele, hogy miért nem jó az, amit szeretne. Ebből a beszédből is érződjön, hogy mi nem haragszunk rá, hanem nagyon szeretjük. Ha egyszer sem engedünk a hisztinek, akkor pár próbálkozás után abbahagyja. De ha egyszer-egyszer engedünk, a gyermek  elérte vele a célját, megerősítjük a dacoló viselkedést.

Nem kell aggódni, ha a gyermek dacos. Ez egy életkori sajátosság. A gyermeknek az a dolga, hogy feszegesse a határokat, a szülőnek pedig az, hogy ezt megfelelően helyre tegye. Mindezt nem merev tiltásokkal, hanem rengeteg szeretettel.



Hegedüs Zoltánné
védőnő