Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

Az érzelmi tudatosság legfejlettebb mintázataihoz érkeztünk. Lényegében arról van szó, hogy amikor már tisztában vagyunk a saját érzelmeinkkel és azok intenzitásával, akkor képessé válunk arra, hogy részben intuíciónkra részben érzéseinkre alapozva megéljük azt, amit a másik érez.
Az empátia az intuíció egy formája, amely külön érzékelési csatornát jelent, állítja Steiner , valószínűleg Jung nyomán haladva az intuíció jelenségének értelmezésében.  Bár rendkívül értékes megismerési mód, nem feltétlenül pontos is. Akkor válik igazán kinccsé ez a képességünk, amikor megtanuljuk ellenőrizni az általa beszerzett információt.
A gyermekek nagyon erős intuícióval rendelkeznek és sok érzéssel, de nem tanulják meg használni ezeket, ha a felnőttek nem tulajdonítanak neki fontosságot. Ahelyett, hogy megerősítenék a gyermekben az intuícióra és érzésekre vonatkozó tudást, a legtöbb esetben hazudnak róluk, vagy tagadják azok jelentőségét. Például a kisgyermek láthatja, hogy anyja szomorú vagy gondterhelt. De azt mondják neki, hogy nincs semmi baj, mert a felnőttek erőfeszítést tesznek azért, hogy mást mutassanak, mint amit éreznek. Így, a gyermek hamar elveszítheti a másik ember érzéseit nyitottan felfogó empatikus tájékozódási képességét.
Ha fejlett empátiával rendelkezünk, akkor jól értjük, hogy mások mit érzenek, mennyire erősek érzéseik. Ugyanolyan jól tájékozódhatunk mások érzelemvilágában, mint a sajátunkban. Egyértelmű, hogy az érzelmi tudatosság igen magas szintjén van, aki erre képes. De nem mindig jelent az örömet. Látni a körülöttünk levő érzelmi világot fájdalmas is lehet. Rita és Robi kapcsolatában az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy míg az asszony jól tájékozódott érzelmi helyzetekben, addig Robi egyáltalán nem tudott az érzések világában boldogulni. A férfi nem értette miért olyan elkeserítő, ha a mézeshetek végén valaki azt javasolja, hogy "találkozzunk ritkábban". Rita sokáig mondogatta magának, hogy Robinak nagyon sok kiváló tulajdonsága van, kellemes, nyugodt, okos, művelt, gondoskodó. Mégis úgy érezte, külön nyelvet beszélnek és nem értik egymást. Megpróbált alkalmazkodni, az érzelmekről soha nem beszéltek, csak a napi ügyekről. De kevés olyan dolog van, aminek nincs érzelmi vonzata. Rita mindig dühös lett, amikor látta, hogy Robi nem fogja fel az érzelmi üzeneteket, egyáltalán nem reagál azokra. Például egyszer amikor el kellett mennie beteg, öreg szüleihez, Robi jó utat kívánt és azt mondta, reméli jól pihen és szórakozik majd.
Aki jól tájékozódik a saját és mások érzéseiben, tudja, mit okoz ő maga másoknak, tudja, mások milyen érzéseket kelthetnek benne. Érdeklődik a körülette levő érzelmi állapotok felől, figyelembe veszi azokat. Ha empatikus vagyok, nem csak az én érzésem fontos, a másoké is az.
Rita nagyon sokat foglalkozott gondolatban azzal, hogy hol hibázott, mi történt és miért. Akkoriban volt egy álma, amely jól megvilágította a kérdést. Az álomban Robi egy nagy, áttetsző, hasáb alakú jégtömbben állt. Látszott hogy él, kedves mosolya ugyanolyan volt, mint mindig és valahová másfele nézett. Rita kalapácsot és vésőt ragadott, igyekezett lukat vájni a vastag jégben, fülmagasságban. De nagyon lassan haladt, már alig bírta tartani a szerszámokat. Fájt a karja, nem volt ereje és megunta az egészet. Ledobta a vésőt, a kalapácsot és elment. De még egyszer visszanézett. Akkor a jégtömb megrepedt és egész hosszában szépen kettévált. Robi ugyanazzal a mosollyal az arcán kilépett  belőle. Itt véget ért az álom.
A jégtömb, mint szimbólum, nyilvánvalóan a férfi érzelem-mentességéről szólt. De mit jelenthetett a többi? A jégtörés során Rita nem látta a férfi arcát. Az álom üzenetének értelmezésekor viszont az jutott eszébe, milyen szörnyű lehet, ha valakinek a feje tájékán kalapáccsal és vésővel utat vájnak. Robi nagyon félhetett,- bár érzést rajta még az álomban sem lehetett látni - és ő nem törődött a félelemével, vonta le a következtetést. A jég csak akkor tört meg, amikor már nem erőlködött, feladta. Rita úgy érezte, hibázott. Azt várta el a férfitől, amit az nem tudott adni.
Robi, nem sokkal a hazautazás után, megírta Ritának, hogy nincs felkészülve ilyen komoly kapcsolatra. Az asszony rájött, ezt érezte meg, ezért volt elkeseredett. Válaszában megköszönte Robinak mindazt, amit tőle kapott, a reményt, hogy neki is sikerülhet középkorúan is új kapcsolatba lépni, az együtt töltött napokat. Még néhány hónapig érezte az elkeseredést, aztán a rossz érzések fokozatosan halványultak. Rita nem haragudott Robira. Két év múlva újra találkoztak, a férfi kérésére. Úgy tűnt, változáson esett keresztül, Robi már nem tűnt kedvesnek, inkább hideg volt és kötözködő.  Rita örült, hogy időben befejezték, nem találta már vonzónak a férfit.