Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

Vannak emberek, akik igen erős érzéseket élnek meg, de ezek úgy jönnek, kiszámíthatatlanul, mint a vihar és a legtöbbször zavaróan hatnak. Az egyén külső erőként éli meg őket, amelyen nem képes uralkodni. Keresi az összefüggéseket, a kiváltó okokat, de csak ritkán találja meg őket. Mindenféle érzést megél, nagy mennyiségben és ettől gyakran betegnek érzi magát. A környezet is úgy ítéli meg, hogy "nem normális" ennyi érzés.
Az érzelmi tudatosság harmadik szintjén járunk, és úgy tűnik, hogy mind a külső mind a saját megítélés szerint ez rosszabb, mint az első kettő. Pedig érezni egészségesebb, mint nem érezni. De a kaotikus érzései által uralt ember nem törődik másokkal. Szeretne túllépni az érzelmi áradaton, de ez nem igen sikerül.
Ebben az érzelmi állapotban az egyén nagyon sérülékeny. Nem érti, mi történik, tehetetlen ezzel a láthatatlan erővel szemben, nem tudja, onnan jön, és hogyan tudna elmenekülni előle. Nem egyértelmű az okozatiság és maga az érzés sem, amit megél. Néha látja az összefüggéseket, máskor a kapcsolat ugyan egyértelmű, a kiváltó ok és az érzés között, de aránytalan a reakció. Nehézségei vannak a megfogalmazásban, az érzés besorolásában és megnevezésében. De az előző mintázatokkal ellentétben, itt – ha zavarosan is, de már - beszélnek az érzéseikről.
Az ilyen robbanásszerűen jelentkező érzelem általában az erős düh vagy félelem, de előfordul, hogy az illető nem tudja megkülönböztetni az érzéseket egymástól, csak óriási feszültséget érez. Az elementáris érzések szintje jól látható és könnyen felismerhető. Sokan azt gondolják, hogy ez egy természetes sajátosság, hiszen sok ember van ezen a szinten. Akik számára ez egy ismerős minta, azok nem ijednek meg tőle túlságosan. De ijesztően hat azokra, akik az előző két szint egyikén vannak. A kaotikus érzések a közeli kapcsolatokban többnyire rombolóan hatnak, a kitörések közötti csendes periódusok ezeket nemigen tudják ellensúlyozni.  Ismét Robi és Rita esetéhez térünk vissza.
Az asszony éppen azért kedvelte Robit, mert az mintha az ellentéte lett volna volt férjének, Jenőnek. Rita borzongva emlékszik vissza azokra a kitörésekre, amelyeknek semmilyen érthető oka sem volt. Válásuk előtt néhány hónappal történt, hogy vásárolni indultak és Jenő a kocsiban maradt, mert rossz helyen parkolt. Csak néhány apróságot kellett venni a hétvégi lakásátrendezéshez. Rita körülbelül 20 percet töltött az üzletben, ennyi ideig tartott a kiszolgálás. Amikor kijött, Jenő arca torz volt a dühtől. Üvöltött és szitkozódott: "Kinek képzeled magad, hogy engem megvárakoztass" ennyi volt a mondanivaló lényege. A düh és a nyomdafestéket nem tűrő sértések tették ijesztővé a jelenetet. A férfit nem érdekelte Rita sápadtsága, ijedtsége, folyamatosan üvöltött addig a 10-15 percig, ami alatt egy másik lakberendezési üzlethez érkeztek. Rita ott kiszállt és hazaindult. Félelmetesnek és megalázónak élte meg a helyzetet.  Dühében csak annyit mondott, hogy Jenőnek sürgősen orvoshoz kellene fordulnia. Később órákig sírt, képtelen volt arra, hogy dühét más módon kifejezze. Jenő szerint nem történt semmi.