Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

Félrevezető a szint megnevezése. Valószínűleg ha ezt a kifejezést hallja valaki, akkor merev arcú, érzéketlen, az eseményekre nem reagáló emberekre gondol. De az a valóságban a legtöbbször nem így jelentkezik. Mosolygós, kedves emberekkel is találkozhatunk, akikről csak a közelebbi ismerkedés során derül ki, hogy az érzelmek nem foglalnak el fontos helyet az életükben. Az érzelmi dermedtség a legtöbb esetben nem látszik, nem szembetűnő. Sőt kimondottan kedvező képet is nyújthat. Lehet, hogy a személy kedves, nyugodt, energikus, szélsőséges reakciók nemigen jellemzik. Nem mutatja ki a dühöt és a szomorúságot vagy félelmet, az csak később derül ki, hogy az örömet sem éli át. Ehhez nem kell faarcúnak lenni, csak semlegesnek. Kellemetlen dolgok történnek, és az ilyen személy nyugodt marad. Lehet, hogy racionalizál, ésszerű magyarázatot keres és talál. Például:
Robi nem szeret beszélni sem az érzésekről, sem az emberi viszonyokról. Ha erről van szó, szerinte nála minden rendben van. A legtöbbször egyszerűen nem válaszolt ilyen kérdésekre, mintha meg sem hallotta volna őket. Ha azt kérdeznénk, mikor dühöngött utoljára, nem tudná megmondani. Neki nincs baja az érzéseivel, állítja, ő racionális módon működik. Rita többször is végighallgatta, ahogyan Robi a beosztottaival beszélt. Nagyon jó benyomást tett, okosan érvelt, nem dühödött föl, bármivel keresték. Ez alapján úgy tűnt, beosztottai bíznak benne. De hét végeken sohasem csengett a telefonja, senki sem kereste, a gyermekei is csak ritkán. Robi nem érti, miért szakadnak meg a kapcsolatai. Többnyire úgy gondolja, hogy másoknak túl erős érzelmei vannak, és túl sokat foglalkoznak ilyen lényegtelen dolgokkal. Jobb várni, amíg lecsillapodnak. Ez a túl sok érzés egyébként sem normális, hangoztatja, ha egyáltalán beszél erről.
Az érzelmi dermedtség más arcot is ölthet. A lényege az, hogy nincs erőteljes érzelemnyilvánítás semmilyen irányban. Gyakori az is, hogy elítélik a mások intenzív érzelmi
megnyilvánulásait, úgy érzik, az "nem normális". Nehéz megmondani, mit élnek meg belülről az ilyen emberek. Úgy tűnik, sóvárognak az érzés után. Örömmel fogadják a mások feléjük irányuló érzéseit, főleg a szeretetet, a csodálatot. De megijednek akkor, ha maguk is érezni mernek. Ez túl félelmetes, talán azért, mert ismeretlen, vagy azért, mert ha éreznek, akkor fájdalmat is lehet érezni. A legbiztosabb az, ha nemet mondanak minden érzésnek. De ez azzal a következménnyel járhat, hogy előbb-utóbb egyedül maradnak. Mert az emberek nagy része érzésre vágyik, nem csak adni szeret, de kapni is.
Honnan ered ez a magatartás? Mint a legtöbb jellemzőnk, ez is a családhoz kapcsolható, amelyben felnőttünk. Minden családban sajátos módon bánnak az érzelmekkel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos érzelmeket jónak és elfogadottnak tekintenek, másokat pedig rossznak és tilosnak. A jó érzelmeket ki szabad mutatni, szabad róluk beszélni, de a rosszakat hajlamosak eltitkolni vagy akár büntetni. A család kialakít egy jellegzetes érzelmi magatartáskészletet és az egyes családtagoknak érzelmi szokásaiban nem ritkák a hasonlóságok. Vagyis a gyermek megtanulja, hogyan kerülhet el bizonyos fajta érzelmeket, amelyeket a családban nem volt szabad kifejezni. Előbb utóbb nem is érzi őket, hanem más érzésekkel helyettesíti, vagy "szőnyeg alá söpri". Az ilyen érzésekre egyáltalán nem figyel oda és nincs is tudatában annak, hogy ezt teszi. Ezek rossz és kínos érzést keltenek benne, mintha miattuk nem lehetne őt szeretni és elfogadni. 
Az egyik leggyakoribb természetes érzés a düh. Ezt kellene éreznünk, ha valami nem sikerül, ha mások érvényesítik az akaratukat felettünk, stb. Egy egészséges normális családban időnként előfordul, hogy valaki dühöt érez, és ezt nem tekintik bűnnek. A gyerektől azt várják el, hogy a szokásos határok között tartsa a dühét, de nem csinálnak büntetendő ügyet belőle. Így a kisgyermek azt tanulja meg, hogy a düh is csak egy érzés, mint a többi, ki lehet fejezni, és ha senkinek sem árt különösképpen, ha ő dühös.
Az érzelmi dermedtség inkább gondot jelent, mintsem örömet. Az ilyen emberek tudják és érzik, hogy valami nincs rendben. Néha mondják is, hogy nem kell tőlük érzelem kinyilvánítást várni. A kapcsolatokban nem sikeresek. A partner többnyire rosszul tűri az  érzelmi reakciók hiányát, úgy éli meg, hogy ő maga nem fontos, hiszen nem tud érzést kiváltani a párjából. A munkában ugyanakkor nagyon sikeresek lehetnek.  Az, hogy nincsenek
érzelmi kibillenéseik kellemes ember benyomását kelti akkor, amikor nem szoros interperszonális viszonyról van szó. A felületes mindennapi érintkezésben nem derül ki, hogy
nem érzenek és mások érzéseire sem tudnak ráhangolódni. Felelős beosztásban, intenzív stresszhelyzetben kimondottan előny az erős érzések hiánya.