Korunk igen nehéz keretet ad szinte bármilyen célunk eléréséhez. Aki nem elég gyors, rámenős, vagy éppen multi funkciós, mint a legújabb technikai vívmányok a TV-reklámokban, úgy érezheti, végérvényesen lemarad és kimarad a lehetőségek körforgásából.
Miközben mai társadalmunk az önérvényesítést, valamint saját magunkat és a javainkat állítja a középpontba, néha hajlamosak vagyunk ennél az egocentrikus beállítottságnál megrekedni. Sokan remekül képviselik önmagukat különféle társas helyzetekben a munkahelyen, a barátaik körében, vagy akár csak a közértben a pult előtt, s mindez annyira jól begyakorolt sémává alakul, hogy ebből visszavenni sokszor az otthon melegében, családi körben sem sikerül. Hiszen egyébként legjobban akkor járunk, ha a saját érdekeinket nézzük, „s ez a parancs már oly erősen ráívódott a képernyőre,” hogy mások kívánalmainak már nem, vagy csak elvétve marad hely. És ha most e sorokat olvasva azt gondolják, hogy mindez csak a férfiak problémája, tévednek. A régi családi struktúra, miszerint a férj teremti meg a család egzisztenciális és fizikai biztonságát, míg a nő reszortja „pusztán” az érzelmi melegség és a meleg étel családi asztalra varázslása, mostanra szinte teljesen kiveszett. A nőknek sokszor legalább annyira asszertívnak (a célra törő viselkedés pozitív formája) kell lennie, mint az erősebb nem képviselőinek. Így aztán gyakran esténként az érdekérvényesítésre berendezkedett házastársaknak kellene kompromisszumokra jutniuk számos kérdésben, ami vagy nem megy, mert a fentebb vázolt „program” házastársi minőségben is fut, vagy létrejön ugyan valamilyen megoldás, de ez valamelyik fél látszat elégedettségével zárul. Ha ez a mintázat tartóssá válik, akkor bár rövidtávon megfelelőnek bizonyul, hosszabb távon bomlasztónak hat a családi struktúrára nézve. És akkor még nem is beszéltünk a gyerekekről, akik a családi körből kilépve, intézményesített közösségekben kell, hogy megtanulják képviselni magukat így vagy úgy….

Ezen a fórumon a család egységének és harmóniájának megőrzéséhez, a felmerülő problémák megoldásához, más szemléletéhez szeretnék segítséget nyújtani. A fentebbi sorok persze nem lehetnek igazak mindenkire, hiszen nagyon sokan közülünk a velük szemben támasztott elvárások ellenére visszahúzódóbb természettel rendelkeznek. De mint ahogyan az asszertív, úgy a simulékonyabb természet sem garantálja, hogy életünk legfontosabb területén, a családi élet, a családi otthon terén elégedettek legyünk. Azonban mindig van min változtatni, csiszolni a közös elégedettség jegyében.

Úgy gondolom, hogy ehhez első lépésként nem árt, ha megismerjük, a mi családunk milyen berendezkedésű, hogyan is kerültek leosztásra a formális vagy informális szerepek.
Ehhez az alábbi kérdőív nyújt segítséget:


Ezen a kérdőíven kijelentéseket olvashatsz, amelyek különböző mértékben lehetnek jellemzőek egy-egy családra. Arra vagyok kíváncsi, hogy ezek a kijelentések mennyire jellemzőek a családodra, tehát azokra a személyekre, akikkel együtt élsz. Lehetnek olyan állítások, amelyekkel teljesen egyet értesz, míg másokkal kevésbé vagy egyáltalán nem. A kérdőív elején álló pontozás alapján a kijelentések után álló öt szám valamelyikét karikázd be attól függően, hogy mennyire jellemző a családodra!

5: teljesen jellemző
4: nagyobb részt jellemző
3: jellemző is meg nem is
2: nagyobb részt nem jellemző
1: egyáltalán nem jellemző

Tóth László (2001): Pszichológiai módszerek a tanulók megismeréséhez. Szöveggyűjtemény, 118-143. old. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen

A kérdőív három témát (vagy ha úgy tetszik skálát) boncolgat.

1.    Családi hatalom:
az ide tartozó kérdések számai: 1., 2., 4., 6., 13., 14., 16., 18., 21.
Az ebben a témában elért pontszámunkat megkapjuk ha összeadjuk az egyes állításoknál bekarikázott számokat. Minimum pont: 9 Maximum pont 45.
Elért pontszáma alacsony: 9-26 pontig
Elért pontszáma közepes: 27-38 pontig
Elért pontszáma magas: 39-45 pontig

2.   Összetartozás (Kohézió)
3., 9., 12., 15., 17., 19., 23., 25., 28., 29.
Az ebben a témában elért pontszámunkat megkapjuk, ha összeadjuk az egyes állításoknál bekarikázott számokat.
Terjedelme: 10-50 pont
Elért pontszáma alacsony: 10-35 pontig
Elért pontszáma közepes: 36-47 pontig
Elért pontszáma magas:   48-50 pontig

3. Alkalmazkodó készség (Adaptivitás)
5., 7., 8., 10., 11., 20., 22., 26., 27., 30.
Az ebben a témában elért pontszámunkat megkapjuk, ha összeadjuk az egyes állításoknál bekarikázott számokat.
Terjedelme: 10-50 pont
Elért pontszáma alacsony: 10-31 pontig
Elért pontszáma közepes: 32-44 pontig
Elért pontszáma magas:  45-50 pontig


A családtípusok kritériumai:
„A” típus: legalább egy skála alacsony és maximum. közepes a többi.
„M” típus: legalább egy skála magas és minimum közepes a többi.
„K” típus: mindhárom skála közepes.

A családtípusok jellemzői:
„A” típus: A tekintélyelvűbb hatalmi viszonyok, a laza összetartozás – hajlam a szétesésre –  a szerepek és feladatok merev megosztása, az alacsonyabb egymáshoz való alkalmazkodás jellemző ebben a családban.
„M” típus: Nagyobb arányban jellemző a túlzottan engedékeny, mindenbe beleszólást engedő, kevésbé határozott irányítási stílus és vezető szerep, továbbá az összefonódásra erős összetartozásra hajlamos, és a változékony, kevesebb stabilitást biztosító szerep- és feladatmegosztás érhető tetten ebben a típusú családi berendezkedésben.
„K” típus: Jellemző a kiegyensúlyozottabb, határokat ismerő, inkább demokratikus hatalmi felépítés, az önállóságnak nagyobb teret engedő, nem túl erős, de a családtagok közötti jó kapcsolatot biztosító összetartozás, és a feladatok, szerepek struktúrának megfelelő rendszere.
Ha felismerjük, hol tartunk most, és mi az, amin szeretnénk változni, sokkal egyszerűbb dolgunk van. A hatékonyabb változtatás érdekében nem árt, ha a család összes tagja kitölti a kérdőívet, beleértve az iskoláskorú gyerekeket is, és eltérő eredmény esetén jó, ha családunk tagjai összeülnek és megbeszélik, miért jutottak ellenkező véleményre, miért érzik magukat merőben máshogy az egyes dimenziókat, tulajdonságokat tekintve, elviekben ugyanazon családjukkal kapcsolatosan.

{jcomments on}