Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között!

Kedves Olvasó! Mi, a portál szakemberei „felvettük a tollal”, hogy mától ne a részvétlen némaságot képviseljük Ön felé, hanem gondolatokat ébresztve elindítsunk egy egészséges kommunikációt az Ön fejlődése érdekében is.

Amíg csak olvasni kíván bennünket, addig is magáévá teheti gondolatainkat, de ahogy közreműködő féllé válik, és képes kitörni a hallgatásból már többet tesz magáért, mint eddig.

KAPCSOLAT

„A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.„ (Jókai Anna)

 

De a modernkor vívmányai, nemcsak az elmagányosodáshoz vezethetnek, hanem épp az újkori vívmányokkal bővíthetjük kommunikációs csatornáinkat. Hiszen válhatunk egymás orvosaivá is! Amíg mi Ön felé kívánunk megértést, valódi érdeklődést, empátiát tanúsítani, és kérdéseire megtalálni közösen a válaszokat, amelyek utat mutathatnak a jövőre nézve Önnek, addig ebből a kapcsolatból olyan készségeket, képességeket is magával vihet kosarába, amiket személyes kapcsolatai során, közvetlen környezetében is kamatoztathat.

KEZDJÜK EL MEGPAKOLNI A KOSARÁT!
(Ez nem pénzbe kerül, és értéket vihet magával.)

De nem ugornék nagyot előre, maradjunk a hallgatás, a csend, a némaság, vagy az értő figyelem témakörénél.

Hiszen a hallgatásból talán a legnehezebb kitörni! Ha úgy érzi Ön is erre képtelen, csak jelezze felém, és keressük meg együtt a miérteket, én értő figyelemmel fogom hallgatni a még le nem írt szavait!

Létezik az a csend, amikor jobb hallgatni, mert a kimondott szó meg nem értésre talál…, vagy túl fájdalmas, de ha felismerjük az igényt magunkban a változásra, ez már elég a kezdethez. Próbálja meg!
Ha most felteszi magának a kérdést: „ Na jó, de mit írjak neki? „, ne gondolkodjon sokat, azt, amit éppen gondol, majd kihámozzuk együtt! Ha profi módon lenne képes leírni mindazt, ami miatt a hallgatást választotta, talán már nem tenné, és talán most sem az én cikkemet olvasná.

Ha elhallgattatva érzi magát, vagy épp Ön hallgattatott el mást, de meggyőzésre nem jutott, akkor is a csendet „élvezi” valamelyik oldaláról, de ez nem feltétlenül a megnyugtató csend hangja, ugye?

Létezik csend, ami azt jelenti egyet értek, vagy jó Veled még hallgatni is…. Ez közelebb van a megbékéléshez társas kapcsolatainkban, mint az előbb felsoroltak. Érjük el! , mert a némaság iszonyú teherként nehezedhet a lelkére. „Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: "az önfeledésnek is megvan a maga öröme". Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosolyt.” (Helen Keller)

Legyen Önnek is napja, zenéje és boldogsága!
és
Ha Ön eddig engem értő figyelemmel olvasott, most hagy viszonozzam!

Írja le gondolatait nekem, amit Önben ébresztettem!
Köszönöm.  
Maczkó Mónika, mentálhigiénés tanácsadó

(kép forrása: szomorufuzike.freeblog.hu)