Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

Az utóbbi időkben látszólag egyre értékesebbnek, az élet egyik legnagyobb kincsének tartjuk a szabadságot. Így aztán mindenki vívja a maga szabadság harcát ezért a becses trófeáért.
Az előző cikkemből is kiderül, maga a fájdalom, a szenvedés is egy jelzés tőlünk magunknak nem ez az út, amit nekünk szántak :), változtatnunk kell! Ha eljutunk eddig a gondolatig, meg fog fogalmazódni bennünk hogyan is érhetjük el szenvedés helyett a megbékélést, vajon mi a mi igazi utunk a jelen életünkben.
Mindenki szabad akar lenni, de csak kevesen tudják, hogy a szabadság olyan mértékben válik valóssá, amilyen mértékben önmagunk élni tudunk vele...
Nem tudsz szabadabb lenni, mint a másik ember, a szabadság vagy mindenkié, vagy még senkié, mert aki szabadabb a másiknál, az még szintén lehet rabja önmagának, hisz ez nagyobb érték, annál, mint, hogy másokhoz viszonyíthassuk.

Mit adhat mindez nekünk?

Miért küzdünk érte, vagy vágyjuk megélni?

Mert általa önmagunk lehetünk, kikerülhetünk a mások általi függésből. Bár úgysem lehetünk szabadok, ha másokat uralunk, csak azért, hogy önmagunkat szabadnak higgyünk.
Ma felértékelődött az egyéni szabadság! A szabadságharcosok a XXI. században a lelki békét keresik. Amit csak úgy találhat meg az ember, ha a csillagjai is jól, érte, állnak. Nemcsak az égi csillagokra gondolok, hanem mindazokra az apró fényekre, amelyeket magunknak teremthetünk meg földi életünkbe, és ezen fényességek által, megvilágosodhatunk és letehetjük saját béklyóinkat, amelyeket magunknak építettünk, vagy a múltban hagytuk, hogy körénk építsék azokat.
Tehát ahhoz, hogy szabadok legyünk, ki kell szabadítanunk saját magunkat a vastag falú várbörtönből, meg kell küzdeni a saját katonáinknak az elénk álló ellenséges hadsereg sok – sok katonájával, ami olykor még nem is tűnik ellenségesnek, hogy megnehezítse küzdelmünket. De mögé kell látnunk nem értünk való, letérít utunkról, nem a mi életünket, csak önmaga céljait szolgálja. El kell engednünk minden múltunkban épített láncokkal erősített terhet, aminek lepakolása nem megy ám egyik napról a másikra. Egyesével kell szembenézni vele, és erőt gyűjteni ahhoz, hogy tiszta lélekkel szakítani legyünk képesek a láncainkat.
Senki sem mondta, hogy könnyű elérni a szabadságot, de hogy értünk való, azt nem vitatja még az sem, akinek még nem is célja tenni érte, esetleg csak álmodozik olykor róla.
Ha a szabadságharcosokra, a tényleges csatákra gondolunk, akár a nagy Amerika vagy kis hazánk küzdelmeire, is látható nem könnyű feladat még közösen sem, ahol erősítheti egymást a közös akarat, és a közös cselekvés.
Egyéni harcunknál is meg kell találni a szövetségeseket a küzdelmünkhöz, mert nem magányos harc ez, amiről beszélek, :) írok.
-    Ott áll mellettünk a cél, amit kitűztünk magunk elé, az álmunk, ami általunk a megvalósításra vár.
-    Ott vannak korábbi sikereink, amik erőt adnak az új feladatban is a megküzdéshez, sőt még a kudarcaink is, amikből láthatjuk, hogy nem kell most csinálni, hisz mára tanulhattunk belőle, azért éltük meg korábban őket.
-    És akkor még nem is beszéltem az érzelmeinkről, a vágyainkról, amik alapesetben a jó irányba viszik életünket, ha hagyjuk, bízunk bennük, és nem akarjuk ésszel elrontani azt az utat, ami felé ők maguk hívnak bennünket. 
-    Ezek a szövetségesek, mind bennünk élnek, otthont adhatunk nekik szívünkben, és felkészülhetünk együtt az előttünk álló csatákra.
Mert azt senki sem mondta, hogy csaták nélkül lehet háborút nyerni, még akkor sem, ha éppen önmagunkkal, vagy mások által ránk pakolt terhekkel, akadályokkal kell is megküzdenünk a saját szabadságunkért.
És ott vannak a teremtő erők, amik szintén értünk dolgoznak, ha észrevesszük és mi magunk éppen nem magunk ellen dolgozunk egóból, „majd én tudom!” címszó alatt. Az alázat, az életünk irányába is hatalmas erő tud lenni és a JÓ oldalt szolgálja.
-    Gondoljunk csak Jézus történetére, vajon Őt nem próbálta megkísérteni a sátán? És vajon hogy állta ki a próbát?
-    A hétfejű sárkánnyal a mesébe, vajon könnyű megküzdenie a hősnek? Talán mi is a sárkányunk fejeinek levagdosására készülünk, amikor szabadságunkért küzdünk?
-    És ha a művészet terén keresünk szövetségeseket magunknak, akkor ebből a versből is sokat meríthetünk az útra! (Heltai Jenő: Szabadság)

Jó szelet kívánok szabadságharcos!
Lesznek viharok, de ha tudod, mielőtt elindulsz, nem fog váratlanul érni.

Maczkó Mónika
mentálhigiénés tanácsadó