Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

„Akik könnyel vetnek, ujjongással aratnak.”
– Zsoltárok 126:6


A fájdalom és a szenvedés lehetővé teszik, hogy átgondoljuk a jelenlegi életszemléletünket, és alakítsunk azon. Mondhatnánk úgy is, hogy nem más, mint egy lehetőség.
Bár, ahhoz hogy idáig eljussunk, és ezzel a kijelentéssel egyetértsünk, végig kell mennünk az élet adta akadálypályán, hisz amikor fájdalmat élünk meg, vagy abból adódóan szenvedünk, még tehetetlen szemlélője vagyunk a folyamatnak, amiből nem látjuk a kiutat.

Nem mindegy hogyan jövünk ki belőle. Újjászületünk általa, vagy megadjuk magunkat, és megrekedünk valamelyik stádiumában, még a pozitív végkimenetele előtt.
Nem könnyű értünk valóvá fordítani a szenvedésünk kimenetelét, de nem lehetetlen!, leginkább mi magunk, az önmagunkkal való szembenézés, önvizsgálat, önértékelés, és önismeret szükséges hozzá.

Akár úgy is meghatározhatnánk, hogy a fájdalom, és a szenvedés a fejlődésünk egyik alapja.
Bár amikor jól mennek a dolgaink, természetesnek vesszük az életet, de amikor egy trauma előhozza az élet nehézségeit, azt sok esetben nem tartjuk természetesnek.
Az igazi kérdés tehát, amit fel kell tennünk, nem az, hogy miért érzünk néha ilyen éles fájdalmat, és miért szenvedünk még mindig, hanem az, hogy milyen tanulságot kell leszűrnünk önmagunk fejlődése érdekében belőle.

„Az, aki szerint az élet az „itt és most”-ra, a testi létre korlátozódik, szükségképpen fél mindentől, ami támadja és sérti ezt a létezést. Aki viszont az anyagi mellett a spirituális valóság nagyobb és teljesebb képét is látja, annak a fájdalom csak egy tényező a sok közül.

Míg a fájdalom – akár fizikai, akár érzelmi, akár spirituális jellegű – átmeneti jelenség, maga az élet örök, és igazából azok a cselekedeteink számítanak, amelyek hosszú távon hatnak. Éppen ezért a szenvedésünkből keletkező pozitív energiát kell keresnünk. Mint az a pár csepp drága olaj, amit csak úgy nyerhetünk, ha összezúzzuk az olajbogyót, úgy vezethet minket a fájdalom létünk jelentőségének újragondolására, és hogy többet szenteljünk magunkból a spirituális fejlődésnek.”

Vagyis legyen az olajbogyónk, eddigi életfelfogásunk,  - amihez ragaszkodunk, amit oly nehezen engedünk, - amit össze kell zúzzunk, ahhoz, hogy többként álljunk fel a fájdalom után?
A visszaút, életünk egy korábbi stádiumába, nem a megoldása a szenvedésből való felállásnak, csak a fenntartása annak, stagnálás egy megoldatlan élethelyzetbe, amiből már egyszer eljuthattunk a kivezető út kapujához. A fejlődést magasabb, még nem ismert helyzetbe kell megtaláljuk ahhoz, hogy megszüntetni legyünk képesek a fájdalomból és eddigi önmagunkból eredő szenvedést.

( „Jobb a békesség.”  - De kinek a békessége?
„Torkig vagyok az életemmel!” – Miért nem teszel másképp?
..., és sorolhatnánk azokat az életszlogeneket, amik nap – mint nap elhagyják a szánkat. )

Több szempontból is segítséget, alternatívát kívánok nyújtani a továbbiakban a fájdalom és szenvedés létének értelmezésére, éppen azért, hogy ki – ki megtalálja benne a saját válaszait vagy azok mentén feltehesse saját életére nézve kérdéseit, elsősorban Önmagának!



forrás: http://alelekhangja.blogspot.hu



A kudarc az, amivel Isten a tudtunkra adja:
"Ne haragudj, de most rossz irányba mész!"
Oprah Winfrey


„Maga a puszta fájdalom gyakran csupán egy jelzés arra, hogy valamivel baj van. Valami mélyebb tényezőnek a szimptómája, amely esetleg nem fedezhető fel egykönnyen, és a megtalálása érdekében szigorúbb szemmel kell nézni az életet.

Aki materialista életvitelt folytat, az tévesen értelmezi a fájdalmat, mivel a materializmus a jellegénél fogva átmeneti, és számtalan különálló pillanatra tördelt jelenség. Amikor fájdalmat érzünk, csak arra figyelünk, és semmi mást nem érzékelünk. Előfordulhat, hogy valaki összeveti fájdalmát az előző nap boldog percével, és esetleg arra a megállapításra jut, hogy nem érdemes élni. Aki túllát ezen az egydimenziós életen, az adott pillanaton, az rájön, hogy nemcsak teste van, hanem testből és lélekből van összegyúrva, és hogy az életének sokkal magasabb célja van, a fájdalmának pedig sokkal mélyebb jelentősége.

Első pillantásra úgy gondolná az ember, hogy az életben az a célunk, hogy a materiális kényelmen keresztül a boldogságot hajszoljuk. Előbb-utóbb rájövünk azonban, hogy ez csak egy sekélyes és jelentéktelen cél. Az élet valódi célja az, hogy megpróbáljuk jobbá tenni ezt az anyagi világot.

Az élet a kihívás szinonimája, a kihívás pedig a jóra és a rosszra való képesség, illetve az, hogy e kettő között választani tudunk. Az átmeneti elbukás lehetősége nélkül az életben nem lenne függetlenség, következésképp az életnek nem lenne jelentősége.

A fájdalom és a szenvedés ennek a függetlenségnek, illetve a test és lélek kettősségének a következménye. Azzal, hogy az egydimenziós anyagi létről átállunk a kétdimenziós spirituális létre, harmóniát teremtünk test és lélek között, és képesek leszünk a fájdalmunkat tanulságos tapasztalattá és pozitív energiává alakítani.

Az életszemlélet kiigazításához komoly eltökéltség kell, és nem könnyű ilyen elhatározásra jutni. Fegyelem, tanulás, imádkozás és jó tettek kellenek hozzá; mindez azt jelenti, hogy egy magasabb értékrendnek megfelelően kell megszerveznünk az életünket.

De akárhogy is: ez az egyetlen érdemleges reagálás a fájdalomra – és talán még ez sem oszlatja el a fájdalmat, ami csupán a rövid távú tünete annak a hosszú távú oknak, amit most megpróbálunk megszüntetni.
A fájdalomra nincs valódi magyarázat.

Mi csupán egyetlen módon érthetjük meg, mi is a fájdalom és a szenvedés: úgy, hogy felismerjük, hogy a világ alapjában véve jó, és a fájdalom és a szenvedés valamilyen módon része egy nagyobb jónak. Ez nem azt jelenti, hogy maga a fájdalom jó, sem azt, hogy békésen bele kell törődnünk. Sőt: a lehető legteljesebb mértékben ki kell fejeznünk a fájdalmunkat, és minden rendelkezésünkre álló módon meg kell próbálnunk enyhíteni a magunk és a mások szenvedését.

Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a fájdalom és a szenvedés hozzátartozik az élet misztikumához, része egy olyan, nagyobb képnek, amelyet az emberi szem sokszor nem fog át azonnal, de amely idővel láthatóvá válhat.

Ahogy a bölcsek mondták: „Amit az Örökkévaló tesz, azt mind a lehető legjobb érdekében teszi.” Ez természetesen semmiképp sem igazolja, hogy bárki is fájdalmat okozhatna másoknak, és hogy büntethetné őket: senkinek sincs joga az Örökkévaló szerepében tetszelegni.
Nekünk az a kötelességünk, hogy fedezzük fel, hogyan lehet a fájdalom – álöltözékben érkezett áldás; hogyan gyűrhetjük le a fájdalmat, és miként állíthatjuk helyre test és lélek harmóniáját. „ ( zsido.com)

Gondoljuk végig, mennyi küszködés előz meg minden kreatív alkotást, vagy, hogy milyen erős fájdalmakat él át szülés közben a nő. Nem számít, mekkora az akkor érzett fájdalom, hisz végső soron minden fájdalom felszívódik az általa keletkezett jóban. Ha ebből a megközelítésben próbáljuk értelmezni más, élet adta szenvedésünket is, akkor elérhetünk arra a szintre, amiért ki tudjuk mondani: megérte!


folytatom…


Maczkó Mónika
mentálhigiénés tanácsadó