Human-Net Alapítvány

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 24.

+36306339200

Lépjen kapcsolatba velünk

Sok önismereti felfedezésen van már túl, azaz ember, aki eljut odáig, hogy hajlandó legyen mérlegelni vajon az Ő kommunikációja, mennyire gyakorol hatást saját életére, elégedettségére vagy elégedetlenségére, és magába keresi a válaszokat arra a kérdésre, miért okoz neki az előtte álló helyzet, feladat, személy ekkora erőpróbát. Mielőtt elkezdenénk a zsiráfnyelv megfejtését, engedje meg, hogy eddig elért eredményeire, sikereire felhívjam a figyelmet, megállítsam, elgondolkodtassam, és gratuláljak, hogy Ön is megtehesse ezt önmaga felé. Hiszen eddigi eredményeink felismeréséből táplálkozhatunk a jövőre nézve kapott feladataink megoldásához.
Ha egyet ért velem, tovább jön, és elolvassa ezt a cikket. Ha nem érti még miről írtam az előző sorokba engedje meg, hogy figyelmébe ajánljam előző cikkeimet. Hisz az úton végig kell menni, nem lehet kihagyni a lépcsőfokokat, ezt már Ön is tudja!

Térjünk vissza az anyanyelvünkhöz! Gondolná, hogy van az a közös nyelv, amit nem szavak mentén nem nemzetek szintjén határozhatunk meg, hanem szívünk, lelkünk tiszta kifejezéseként élhet bennünk, ha hagyjuk, ha nem ássuk jó mélyre azt, és felismerjük, hogy amit szocializációnk, neveltetésünk idején magunkba szívtunk, az inkább a túlélés eszköze volt, mint sokszor az igaz ember kifejezésének eszköze.

A zsiráf életkörülményeiről, adottságairól, szívéről már előző cikkemben szóltam, ma arra szeretnék rávilágítani, hogy nemcsak azt tanulhatjuk meg tőle, hogy felülemelkedve a mindennapok problémáin, hogyan találjuk meg a bennünket szolgáló helyes megoldást azokra, hanem a nyelve, amit mi magunk is elsajátíthatunk mennyire szolgálhatja jólétünket, kiegyensúlyozottságunkat, harmóniánkat.

A döntés a mi kezünkben van, és megteremtését is mi adhatjuk meg önmagunknak. Hogyan? Lássuk!

Dr. Marshall Rosenberg a zsiráfnyelv módszerének kidolgozója is felhívja a figyelmünket arra, hogy ez a módszer valójában nem idegen az embertől, nem egy idegen nyelv, amit rengeteg tanulással iskolapadban ülve elsajátíthatunk, hanem valójában az „anyanyelvünk”.

Mindannyian tökéletes zsiráfsággal beszéltünk egy ideig. – mondja.  Most oda kell visszajutnunk, ahonnan elindultunk. .Amikor három hónapos voltál, és felébredtél az éjszaka közepén, nem azt mondtad a szüleidnek, hogy „Nahát, ti hülye felnőttek, hogy lehettek ilyen érzéketlenek? Már négy órája nem ettem! Nyomás, ki az ágyból, és etessetek meg!"
Ha ezt mondtad volna, ma biztosan nem lennél itt. Kinek van kedve megetetni valakit, aki mindenféle jelzőkkel illeti?  - írja könyvében a szerző.

A probléma akkor kezdődött, amikor megtanultuk ezt az ítélkezéssel teli, elvárások mentén működő nyelvet használni. Ez az elidegenítő nyelvhasználat, amit ma sokan gyakorlunk a túlélésünket szolgálta, olyan rendszerekben ahol, valaki uralmát, hatalmát el kellett viselni. Szüleink is ezt a nyelvet beszélik, hisz akár az óvodában, iskolában, munkahelyen, szűkebb és tágabb környezetünkben is ez által tudunk sokszor életbe maradni. Az érzéseinket nem felvállalva, szükségleteinket nem megfogalmazva, elidegenedve vagyunk képesek megfelelni az elnyomásnak, vagy annak, hogy mi magunk gyakoroljuk a hatalmat. Ez a fajta kommunikáció, nem más, mint önmagunkkal való szembe nem nézés, fel nem vállalás, palástolás, rejtegetés. Amiből egy idő után az igaz ember kitörni kíván, így kénytelen lesz szembe nézni saját magával, eszköztárával, és megállapítást tenni, vajon Ő nem sakálként éli / élte – e az életét eddig? Ahhoz, hogy a környezetünkben változást tudjunk elérni, elsősorban nekünk magunknak kell megváltoznunk, és úgy élnünk ma, ahogy azt a környezetünktől is elvárnánk a jövőben. Higgyék el ezt leírni sokkal könnyebb, mint megtenni, de enélkül, azaz nélkülünk a változás nem tud megvalósulni!

Azt hamar ki tudjuk mondani, hogy a feleségem, főnököm, szomszédom, anyám sakálként éli velem az életét, de mi magunk vajon nem vagyunk azok? Ezzel kell elsősorban szembenéznünk, ha változást akarunk generálni.

A modellről dióhéjban ezt írja a szerző:
„Ha nem azt kapjuk valakitől, amit szeretnénk, hajlamosak vagyunk ezért az illetőt kritizálni, elítélni, megbélyegezni, például „lustának", „figyelmetlennek", „rossz modorúnak" titulálni. Ez a tanult és sokunkban mélyen gyökerező kommunikációs séma azonban védekezésre, ellentámadásra készteti a partnerünket, így nem segíti elő az építő párbeszédet. Az erőszakmentes kommunikáció modellje szerint hatékonyabb kommunikációhoz vezet, ha jóhiszemű, kíváncsi érdeklődéssel fordulunk a másik ember számunkra esetleg bántó megnyilvánulása felé, hogy ezáltal átérezhessük, milyen megbántottság és kielégítetlen igény készteti őket erre a viselkedésre.
Saját magunkért való kiállásunk során legcélszerűbb világosan és őszintén, a jelenre vonatkoztatva megfogalmazni az igényeinket, mert ez az, amire a partnerünk konstruktívan tud reagálni. A modell arra ösztönöz, hogy túllépjünk az ítéletalkotáson és megbélyegzésen, és ehelyett az ellenünk megnyilvánuló ítéletekben halljuk meg azt, hogy milyen megbántottság, kielégítetlen igény késztet másokat arra, hogy elítéljenek bennünket. Ilyenkor a sértődést, felháborodást, félelmet félretéve arra koncentrálunk, hogy vajon mik a partnerünk vágyai, igényei. Ez arra az esetre is vonatkozhat, ha belső konfliktusaink során saját magunk fölött mondunk ki ítéleteket — saját kielégítetlen igényeinkből fakadóan. Ez az empatikus, aktív meghallgatás és a saját igényeink nyílt és pontos megfogalmazása az erőszakmentes kommunikáció modelljének két alapköve.

 

…és lássuk a "sakál” és a „zsiráf” nyelv közötti különbséget!

A „SAKÁL” nyelv:

élettől elidegenedett

A „ZSIRÁF” nyelv:

Élő, az életet szolgáló

Ítélet, másikat vagy magát vádolja

Ítéletmentes megfigyelés

Ész: adatokat, részleteket elemez, bal agy félteke

Szív: érzésekre és szükségletekre figyel, ami most élő, jobb agy félteke

Stratégia: hogyan érem el

Szükséglet: mire van szükség, általános emberi, nem valakitől kapjuk

Kérés:

- nem jelen idejű,

- negatív,

-„homályos”

Kérés:

- Jelen idejű,

- pozitív,

- konkrét

Kérés helyett sokszor követelés, vagyis nem fogadja el a „nem” választ

Nem követel, a „nem” választ is elfogadja, látja benne az „igen”-t egy másik szükségletre

Figyelem: szimpátia, megoldást keres, „szerelni akar”

Figyelem: empátia, teljes jelenlét

Büntet / jutalmaz; szid / dicsér

Ünnepel / gyászol

Mástól függ: dependencia

Nem függ mástól, de tudja, hogy tiszteletben kell tartania másokat: interdependencia

Felelősség: nem vállalja, másra hárítja

Felelősség: Vállalja, nem hárítja át

Címkéz: szerepeket lát pl: szülő, orvos, lusta stb.

Az embert látja

Szókincs: kell, soha, mindig, értem, gondolom stb.

Szókincs: Megtennéd?, Akkor amikor…., Hallom, érzékelem…



Ha elolvasta, tegye mérlegre saját kommunikációját is! Nézze meg Ön, hogy viselkedik egy – egy helyzetben! Gyermekével, párjával, szüleivel, barátaival… Ön hova sorolná Önmagát?


… folytatom!


Maczkó Mónika
mentálhigiénés tanácsadó